Nagyon sokan úgy vélekednek a pozitív gondolkodásról, mintha az mindig és minden körülmények között arra buzdítana, hogy – a tényeket figyelmen kívül hagyva – legyen az ember jókedvű, és nézze a dolgok pozitív oldalát. Mintha ettől minden megoldódna. „Ugyan már, ennek semmi értelme” – legyintenek – , „ha csak a pozitív dolgokra gondolsz, becsapod magadat. Még kárt is okozol azzal, hogy álltatod magadat.” És mennyire igazuk van! Azonban a pozitív hozzáállás nem ez.

————————————————–
Mi a pozitív hozzáállás valójában?
————————————————–

A pozitív ember nagyon is tisztában van a tényekkel, de különbséget tesz azok között a dolgok között, amikre hatással tud lenni, és azok között, amikre nem. El tudja dönteni, hogy mire érdemes figyelmet fordítania. A megváltoztathatatlan negatív tényeket elfogadja, megéli a bánatot és a dolog jelentőségéhez mérten meggyászolja veszteségeit. Van úgy, hogy egyáltalán nem pozitív, csak gyászol. A léleknek szüksége van arra, hogy feldolgozza a negatív élményeket, mert a feldolgozatlan dolgok gátolják a működését, és szélsőséges esetben meg is betegíthetik akár a testet is. Az embernek ugyanúgy szüksége van a gyászra és a boldogságra, mint ahogyan a madár is csak akkor tud repülni, ha megvan a bal szárnya is és a jobb szárnya is. Azonban a pozitív beállítotságú ember nem tapicskol a panasz és az önsajnálat mocsarában, hanem a gyász elmúltával előre néz. Meglátja a rosszban is a jót, mert minden emberi lénynek arra van szüksége, hogy észrevegye a pozitív dolgokat. Sőt, többnyire észreveszi a jót.

Jön az ősz, egyre hidegebb van, és korán sötétedik. De gyönyörűek a színek, jólesően csíp a levegő, a Karácsony is hamar eljön. S ha van egy kis szerencsénk, még lehet, hogy szánkózhatunk is.