/Ez kis elmélet saját példával fűszerezve/

Amikor elhatározol valamit, és mégsem valósul meg, általában úgy érzed, hogy nincsen benned elég akarat, de az is előfordulhat, hogy külső tényezőkben keresed sikertelenséged okát. Pedig könnyen lehet, hogy csak nem jól kezdtél hozzá. A célokat az akaratunkkal tűzzük ki, de (feltételezve, hogy szellemileg és fizikailag képes vagy elérni a célodat), minden tévhittel ellentétben a motiváció a legerősebb tényező, ami számít. Hogyan tudod a céljaid szolgálatába állítani?

——————————————-
A motivációt is fel kell építeni
——————————————-

Két bejegyzéssel korábban írtam, hogy kialakítottam egy motivációs rendszert az egészséges életmódom fenntartása érdekében. A módszer lényege rendkívül egyszerű. El kellett érnem, hogy a tervezett életvitelemhez szükséges testmozgás és pozitív hatásai akkora örömet okozzanak, hogy ezek átélésének vonzó hatása erősebb legyen a nehézségek visszahúzó erejénél. Emellett meg kellett találnom azokat a könnyítéseket, amik lehetővé tették, hogy a kezdetben még kisebb motivációm mellett is folyamatosan mozogjak. Ilyen könnyítések voltak az időpont választások beleértve az egy napon belüli, de az éves ritmuson belüli időpont választásokat is. Könnyítésként alkalmaztam még, a fokozatosság elvét, vagyis kezdetben mindig csak annyit úsztam és kerékpároztam, amennyi jól esett. Az idő előrehaladtával azt tapasztaltam, hogy különösebb akarat nélkül is egyre többet és többet mozogtam minden alkalommal. Mintha a testem magától vitt volna előre.

Bízhattam volna az akaraterőmben is, de azt tapasztaltam, hogy amit az akarat kényszerének hatására teszek, az legtöbbször nem eredményez olyan hosszú távú aktivitást, mint amit a motivációval tudok elérni. Valahogy így:

—————————————————–
Így álltam rá a rendszeres mozgásra
—————————————————–

Június végét írtunk, amikor eldöntöttem, hogy nem várok arra, hogy a lábamat megműttessem. (Magyarországon elég nagy procedúra, de előbb utóbb meglesz az is.) Helyette olyan mozgásformát kerestem, amit a futásra alkalmatlan lábfejemmel is űzhetek. A gyerekek a nyarat rendszeresen a balatoni nagyszülőknél töltik, ezért kézenfekvő volt, hogy minden hétvégén, amikor hozzájuk megyünk, két alkalommal ússzak egyet. Nem keltem fel korán, hiszen szombaton és vasárnap megtehettem, hogy akkor ússzam, amikor magamtól is felébredek. Ez azért volt fontos, mert így kiiktattam a korai kelésből adódó kellemetlenséget, megkönnyítve ezzel a szokás kialakítását. Az úszás mellett hét közben, munka után Budapesten bicikliztem, ami azért volt könnyű, mert nyáron nem kellett a gyerekekért iskolába és edzésre menni, este együtt tanulni, munkaidő után gyakorlatilag szabad voltam. Négy hét után elutaztunk nyaralni, ahol minden reggel úsztam egyet. Tudtam, hogy sokszor át kell élnem a testmozgás örömét ahhoz, hogy ősszel, a mikor a gyerekek hét közben is velünk lesznek, és rengeteg velük kapcsolatos feladatom lesz, elég motivált legyek ahhoz, hogy megtaláljam a módot az úszásra. Nyaraláskor viszonylag egyszerűen rávettem magamat a mindennapi testmozgásra, hiszen jól esett. Azonban volt még egy nehézség, amit le kellett küzdenem. Hosszabb távon csak mellúszásban tudtam úszni, amitől júliusban többször megfájdult a derekam. A búvárkodáshoz használt békatalpakkal viszont kiválóan tudtam a hátamon úszni, így minden reggel egy órát úsztam, immár derékfájás nélkül. Ez annyira tetszett, hogy ezért már felkeltem akkor, amikor a többiek még aludtak.

Hazatérve már háton folytattam az úszást, amihez kialakítottam egy speciális kartempót, és közben el tudtam hagyni a békatalpakat is. Így úszom ma is. (Ha látnál, jót nevetnél, de nekem megfelel így, és ha nem is sokat, 2 km-t le tudok úszni egy óra alatt.) A nyaralás után visszaálltam a hétvégi úszásra és a hét közbeni kerékpározásra. Általában a Hármashatárhegyre tekertem fel, amit az első néhány alkalommal természetesen nem sikerült teljes egészében végrehajtanom, de miután egyszer felértem, elkezdem a saját korábbi időmmel versenyezni. Persze csak finoman. A nyáron kialakított mozgás során átélt jó élmények már elég erősek voltak ahhoz, hogy ősszel, a megnövekedett kötelezettségeim ellenére is tartani tudjam rendszeres testmozgást heti két-három alkalommal.

A lényeg tehát, hogy kezdetben azt kell keresned, hogy hogyan tudsz a legkönnyebben elindulni a célod felé, aztán evés közben megjön majd az étvágyad is. Használd a motiváció erejét, az akaraterődet pedig tartogasd a mélypontokra, amikor valóban arra van szükséged, hogy összeszedd magadat!