/Képzeletbeli esettanulmány/

Képzeld el, hogy kellemesen autózol egy szerpentinen lefelé. Egymás után veszed a kanyarokat, a jobbat a bal után és fordítva. Az egyenesekben kissé begyorsítasz, a hajtűkanyarokban minimálisra csökkented a sebességedet. Szikrázóan süt a nap, szebb alkalmad nem is lehetne az utazásra.

Ám hirtelen minden megváltozik, az autó rakoncátlankodni kezd. Idegesítően visszaesik a fék hatásfoka, időnként csak nagyon nehéz elfordítani a kormányt, míg a következő pillanatban nullára esik a kormánymű ellenállása, és az autó ötször jobban fordul a kelleténél. Néha rászaladsz a padkára, már-már azt hiszed, lezuhansz, amikor átvágódsz a szemközti sávba, és csak egy hajszál választ el a turista busszal történő frontális ütközéstől. Totálisan leizzadsz és az ujjaid görcsbe állnak a kormányon, mire nagy nehezen elevickélsz a következő faluig. Szerencsére dolgozik ott egy autószerelő, aki megtalálja és kijavítja a hibát. Néhány óra szükséges ahhoz, hogy a remegő lábaid megnyugodjanak, és rábeszéld magadat arra, hogy tovább menj.

Amikor hagyod, hogy az életedben csak úgy alakuljanak a dolgok, akkor, ha nem is ennyire szélsőségesen, mint az autós példában, de átadod az irányítást a körülményeknek. A körülmények számára azonban te nem vagy fontos, a dolgok csak úgy megtörténnek. Természetes következmény, hogy nem úgy alakulnak, ahogyan neked jó. Minél tovább tartod fent ezt az állapotot, annál több dolog alakul a kedved ellenére, és egyre többször okolod a külső dolgokat. Megfeledkezel arról, hogy a külvilág nem fog helyetted megtenni semmit, és egyedül te vagy az, aki képes a számodra megfelelő irányba navigálni az életedet.

Amikor autóvezetés közben minden rendben van, akkor te irányítasz, oda utazol ahova szeretnéd, és úgy, ahogyan te szeretnéd. Ezért kiváló a közérzeted. Az életben is így van ez. Ha te irányítasz, akkor a dolgok többsége jól alakul, és az eredmények ismeretében el tudod fogadni azt is, amit nem tudsz a hatásod alá vonni. Kialakul a képességed, hogy különbséget tegyél a kettő között. A rengeteg sikerélmény pedig elég muníciót ad a jókedvhez, a motivációhoz, és rájössz, hogy nem érdemes panaszkodni, nem érdemes másra fogni a dolgokat. Egyre több dolgot fogsz befejezni, és rájössz, hogy az egyensúly két alappillére a dolgok feletti irányítás és ennek részen a tervszerűen elkezdett ügyek befejezése.